Minden ember találkozik krízissel az élete során. Ez a természetes része az emberi fejlődésnek. (Erikson, 1991) Megélhetünk ilyet akár válás, szakítás során, vagy munkahely váltásban, egy új gyermek születésekor, házasságkor is. Nem az esemény pozitív, vagy negatív kimenetele okozza a krízist, hanem az, hogy az addigi élethelyzetünk, szokásaink nagy mértékben megváltoznak. Van, hogy egy igen váratlan élethelyzet borítja fel az addigi életünket, mint például egy baleset, egy természeti katasztrófa, háború. (Holmes és Rahe, 1984)
Ha egy olyan élethelyzetben találjuk magunkat, amiből nem látjuk a kiutat, a jövőkép elhomolyásodik és nem tudjuk a jól bevált módszereinket hasznosítani, akkor természetesen megijedünk és összezavarodunk. (Stenner, 2017) Sokszor azt hisszük velünk van a baj és minket kell megjavítani. Valójában krízisben nincs értelme diagnosztizálni és hibást keresni. ( Laver és mtsai, 2022) Fájdalmas és ambivalens tud lenni ez a fajta bizonytalanság. Ezáltal az énképünk, a kapcsolataink és tapasztalataink is változnak. Olyan, mintha egy váratlan földrengés rázná meg a lelkünket. (1998, id. Tedeschi és Calhoun, 2004)
Kezdetben megpróbálunk megoldást találni a saját eszköztárunkból. Keressük az alternatív lehetőségeket a helyzet kezelésére, beszélünk róla barátokkal, családtagokkal vagy mindent megpróbálunk úgy tartani, ahogy előtte volt. Sokszor meg is oldódik ezáltal. Azonban van, hogy egyszerűen nem találjuk az utat arra, hogy lelkileg újra stabilnak érezzük magunkat. Bár sokan hajlamosok ilyenkor izolálódni, mégis egy biztonságos, elfogadó közegben tud néha kiderülni, hogy mi is legyen a következő lépés. Egy olyan közegben, ahol nem kell valamilyennek lenni, ahol ítélkezésmentes tér adódik a saját erőforrások és potenciálok megtalálására. (Laver és mtsai, 2022)
Bár a nehéz élethelyzet sokszor beszűkíti a látásmódunkat és ellehetetleníti, hogy meglássuk, de a krízisben egyszerre van jelen a lehetőség és a veszély egyaránt. (B. Erdős, 2014) Ilyenkor megkérdőjeleződik mindaz, ami előtte alapvető volt.(De Luca Picione & Valsiner, 2017) Kik vagyunk mi, mi a világképünk, mit jelentenek nekünk a kapcsolataink, a szokásaink. Mintha hirtelen minden elvesztené az értelmét. Ebben a káoszban válik lehetővé az, hogy átalakuljanak az addig berögzült sémáink. (Stenner, 2017)
Krízishelyzetben a határaink eltolódnak, és sokkal érzékenyebbé, befolyásolhatóvá válunk. Ilyen esetben fontos, hogy legyen valaki aki objektív tükröt tud tartani, és végigvezeti ezen az úton az embert.
Minden egyes ember más és minden krízis is más. Nincs egyértelmű útmutató a krízis kezelésére. Minden ember a saját válaszát kell, hogy megtalálja a saját helyzetére. Ezért fontos, hogy nem a tanácsadás segít, hanem az a kapcsolat, amelyben van lehetőség az önkifejezésre. (Mendel, 2020) Ilyenkor a gyakran elfáradt idegrendszert megnyugtató gyakorlatok elsajátítása és az új helyzethez való alkalmazkodási kísérletek segítenek át a megújuláson. (Elliot, 2011)
Felhasznált irodalom
B.Erdős M. (2014). Veszély és lehetőség. In Mindennapi kríziseink. Oriold és Társai Kiadó. https://www.flaccus.hu/mindennapi-kriziseink-21089
De Luca Picione, R., & Valsiner, J. (2017). Psychological Functions of Semiotic Borders in Sense-Making: Liminality of Narrative Processes. Europe’s Journal of Psychology, 13(3), 532–547. https://doi.org/10.5964/ejop.v13i3.1136
Elliott, B. (2011). Arts-based and narrative inquiry in liminal experience reveal platforming as basic social psychological process. The Arts in Psychotherapy, 38(2), 96–103. https://doi.org/10.1016/j.aip.2011.01.001
Erikson, E. H. (1991). A Fiatal Luther És Más Írások. Gondolat Könyvkiadó. https://www.scribd.com/document/632109742/Erik-H-Erikson-A-fiatal-Luther-es-mas-irasok-haltap
Holmes, T. H., & Rahe, R. H. (1967). The social readjustment rating scale. Journal of Psychosomatic Research, 11(2), 213–218. https://doi.org/10.1016/0022-3999(67)90010-4
Kofoed, J., & Stenner, P. (2017). Suspended liminality: Vacillating affects in cyberbullying/research. https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/0959354317690455
Laver, C., McGrath, L., Liebert, R. J., Noorani, T., Barnes, N., Chase, M., Hall, J., & Wakeling, B. (2022). ‘You don’t take things too seriously or un-seriously’: Beyond recovery to liminal and liminoid possibility in a community arts and mental health project. Journal of Community & Applied Social Psychology, 32(4), 653–664. https://doi.org/10.1002/casp.2583
Mendel, M. (2020). „Czas święty” fazy liminalnej: Nowa perspektywa racjonalizacji doradztwa = The „sacred time” of the liminal phase : new perspective on rationalization in guidance. In Studia Poradoznawcze. https://doi.org/10.34862/sp.2020.3
Stenner, P. (2017). Liminality and Experience. Palgrave Macmillan UK. https://doi.org/10.1057/978-1-137-27211-9
Tedeschi, R. G., & Calhoun, L. G. (2004). Posttraumatic Growth: Conceptual Foundations and Empirical Evidence. 15.(1.), 1–18.
